Egy egyetemista napja: A jó nap sikeres hozzávalói

Egyik hullámból a másikba, mintha csak a tengerparton lennénk, és néznénk, ahogy a COVID különböző változatai csapkodná mindennapjaink homokos partjait. Amint visszahúzódott, számíthattunk rá, hogy ez közel sem a vége. Főleg egy kolozsvári diák számára, aki első 2 évében hatalmas vággyal indult el a szívében, hogy maximumon kiéli majd fiatalságának perceit a diákok ’Mekkájában’.

Persze ez az álom soha nem vált teljesen valóra, eme cikk is késő estén születik nem a napos benttlakásban, hanem a számítógép kékfénye mellett, és folytonos használata miatt le is barnultam. A kicsi szék és egyéb tanulási szerkezetek mellett teltek egyszínű napjaim, amik tarkák voltak, mint az erdélyi mezők.

Sokan diák még most is kíváncsi arra, hogyan kellene felkelni, hogy a nap végén elmondhassák: Ez igen, ez egy tartalmas nap volt, így kell csináljam holnap is. Hazudnék ha azt mondanám, volt ilyen napom, de azért van pár olcsó trükk, hogyan lehet a reggelt produktívan kezdeni:

Utolsó lustaként van némi tapasztalatom abban, hogy déli 12-ig aludni, és utána ebéddel kezdeni a napot inkább a spórolásban segít mintsem a tanulásban: ha fel tudtam kászálódni reggel 10 fele, akkor 11 fele neki tudtam valamilyen egyetemi projectnek kezdeni, és nem halogattam másnapra az egészet. A korán kelés nem feltétlenül azt jelentette nekem, hogy reggel dolgozok és este szórakozok, inkább a mentalitásomat és lélekjelenlétet segítette, hogy odategyem a fejemet aminek kell.

A kávé, tea, sütemény sosem maradt el asztalom mellől, hisz krónikusan szeretek csámcsogni valamin, hogy a szám ne érezze egyedül magát. Azonban minden mást (értek ezalatt telefont, rajzfüzetet, Netflixet és egyéb sorozatos platformot) eltűntettem asztalomról, amelyek potenciális zajforrásként hatottak számomra. Egyetlen bibi volt, családom többi tagja nem feltétlenül viszonyult jól ahhoz, hogy most én csendet hírdettem, az ő szótárukban ilyen nem létezett. Ezért ha csendet szeretnél magad mellé kedves Olvasó, mindenképpen egy torlasz, zene vagy erős ajtó a legjobb barátot ennek eléréséhez. Személy szerint én a zenét választottam, ez segített a 'zónába' kerülni.

Mivel rettenetesen könnyen elvonható a kedvem és figyelmem minden kis apró finomsággal, fontos volt a telefonomon 15 percenként ébresztőt tegyek, hogy figyelmeztessem magamat ebéd után, hogy realizáljam a szörnyű valóságot, hogy van még mit tennem az evésen és az alváson kívül. Ide közben nekem beletartoztak az egyetemi órák többé-kevésbé, amikre többé kevésbé figyeltem is. Sokan nem tudják, de hatalmas felvillanás volt számomra, hogy ha nem számít a jelenlét, az órá 70%-a nem fog segíteni abban, hogy sikeresen vegyed az adott tantárgyat, ami azt jelenti, nyugodtan el lehet aludni(én azt is tettem). Mindenesetre nem árt, ha éberen állunk hozzá a kurzusokhoz, még ha két vödör kávét is kell legurítanunk, hogy a figyelmet fenntartsuk.

Az esti tanulás azonban megfigyeléseim szerint a legjobbak, hiszen általános csend uralkodik egy idő után a lakásban, a külső zajokkal pedig tudatod is megerősödik. Ilyenkor ajánlatos, hogy ne új információt vigyünk be, hanem már a meglévőt ismételgessük, így nem is feltétlenül terheljük le magunkat. Egy jó alvás pedig mindent visz, akármilyen szögből is nézzük a hatásokat.

Mindezen tanácsok kicsit furcsán jönnének le azoknak, akik véletlenül a multból olvasná, de amikor mindennapjaink egyharmada számítógép mellett történik, hajlamosak vagyunk elkalandozni, mit is akarunk épp csinálni. Nekem sem ment könnyen az elején, az államvizsgám meg is sínylette, de a vége összejött. Ha minden nap a tökéletes napod éled meg, hetente vagy havonta egyszer, vagy éppen soha, ne csüggedj: legyél elhatározott magaddal szemben annyira, hogy rácsapsz a térdedre és hangosan kimondod: ’NA’. Ez általában segíteni szokott.

Remélem hasznos volt, amit olvastál, és tudsz majd önnönmagadra reflektálni eme sztori alapján.